A Fehér család reggeli káosza tetőpontjára hágott, amikor Gergő, az édesapa már tizedszerre próbálta elfordítani a kulcsot a bejárati ajtó zárjában. „Valami nagyon nem stimmel ezzel a zárral” – morogta Gergő, miközben idegesen kereste telefonján a „zárcsere Budapest” kifejezést. A tizenkét éves Bence már az iskolatáskájával zsonglőrködött unalmában, míg kishúga, Lili türelmetlenül rángatta anyukája, Zsuzsa kardigánját. A helyzet súlyát csak fokozta, hogy Zsuzsának egy fontos ügyfél-prezentációja volt reggelre időzítve, Bencének pedig témazáró dolgozatot kellett volna írnia első órán.
Kis János zárszerelő hangja megnyugtatóan csengett a telefonban, amikor ígéretet tett, hogy húsz percen belül a helyszínen lesz. A várakozás közben a család visszavonult a konyhába, ahol Zsuzsa rögtönzött egy második reggelit mindenkinek. Bence titokban örült a késésnek, remélve, hogy esetleg megússza a dolgozatot, míg Lili izgatottan rajzolgatott, készítve egy „ajándékot” a még ismeretlen szerelő bácsinak. A szülők közben elektronikus leveleket küldözgettek a munkahelyükre, magyarázva a szokatlan helyzetet.
A megmentő valóban pontosan érkezett, és profizmusával azonnal elnyerte a család bizalmát. Miközben dolgozott, olyan érdekfeszítően mesélt különböző zárszerelési kalandjairól, hogy még a türelmetlen Lili is szájtátva hallgatta. Az új zár felszerelése után a család tagjai szinte kirohantak az ajtón, mindenki a saját célpontja felé véve az irányt. Este, amikor újra összegyűltek, már nevetve emlegették a reggeli kalandot, Lili pedig büszkén mutogatta a falra kitűzött rajzát, amin egy mosolygó kulcs táncolt egy vidám zárral. „Legközelebb azért próbáljunk meg normálisabb családi programot szervezni” – jegyezte meg Zsuzsa mosolyogva, miközben gondosan eltette az új kulcsokat.