Tegnap este, miközben küszködtem a régi telefonommal egy fontos prezentáció közben, megláttam, ahogy a konkurenciánk képviselője elegánsan szétnyitja a Galaxy Z Fold6-ot, és abban a pillanatban tudtam, hogy nekem is kell egy ilyen. Tudod, van az a momentum, amikor rájössz, hogy néha tényleg érdemes befektetni a jövőbe.
Aznap éjjel, miután a feleségem már rég aludt, én még mindig a különböző teszteket bújtam. Azt hittem, ez olyan egyszerű lesz, mint bármelyik telefon kiválasztása, de basszus… három óra és négy espresso után még mindig új funkciókat fedeztem fel. Szerencsére rátaláltam egy blogra, ahol igazi felhasználók osztották meg a tapasztalataikat, nem csak olyan megrendelt véleményeket kellett olvasnom.
Volt ott egy mérnök srác, aki napi szinten használta meetingekre meg prezentációkra. „Srácok, ez nem telefon, ez egy komplett digitális munkahely a zsebetekben!” – írta, és ettől teljesen beindult a fantáziám. De ami igazán megfogott, az egy videós csatorna volt, ahol egy tech guru egy teljes hónapon át dokumentálta a használatát – még azt is megmutatta, amikor valamit nem tudott megcsinálni vele.
A párom majdnem agyvérzést kapott, amikor meglátta az árat. „Te jó ég, ezért a pénzért egy használt Suzukit is vehetünk!” – mondta döbbenten. De próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez nem csak egy sima mobil, hanem gyakorlatilag egy mini számítógép. Két hétig tanulmányoztam a véleményeket, mint egy megszállott. A végén már jobban tudtam a specifikációkat, mint a saját személyi számomat.
Amikor végre megjött a futár, olyan izgatott voltam, mint első randin. A kicsomagolás külön szertartás volt, még videóra is vettem. Az első nap az irodában mindenki úgy bámulta, mint valami földönkívüli technológiát. Még Karcsi, az IT-s srác is elismerően csettintett, pedig ő aztán mindenben talál kivetnivalót.
És tudod mi a legjobb? A család, aki először totál hülyének nézett, most sorban áll, hogy használhassa. A feleségem állítólag csak recepteket nézeget rajta – de szerintem titokban már a Netflixet nyomja. A kisfiam meg teljesen odavan érte, azt mondja, olyan, mint egy transformer.
Most, hogy már egy hete használom, teljesen más dimenzióba került a munkám. Reggel a buszon szépen kinyitom, és úgy válaszolok az e-mailekre, mintha egy kis laptopon dolgoznék. A múltkor egy kávézóban tartottam rajta videóhívást, és a mellettem ülő faszi majdnem kiöntötte a kávéját, amikor meglátta, hogy összecsukódik.
A kollégák persze folyton kérdezgetnek: „Te, és tényleg nem látszik a hajtás? És bírja az akksi egész nap?” Szerintem már páran félreteszik rá a pénzt, csak még nem merik elmondani otthon. De tudod mi a legviccesebb? A múltkor a feleségem „véletlenül” nyitva hagyta a laptopján a webshopot, pont ennél a modellnél. Szerintem karácsonyra már ketten leszünk „hajtogatósok” a családban.
És igen, lehet, hogy sokba került, de basszus, amikor a múltkor egy üzleti ebéden lazán szétnyitottam és egyből meg tudtam mutatni a prezentációt a partnernek, na, akkor éreztem először, hogy minden fillért megért. Most már értem, miért mondják, hogy ez a jövő – mert tényleg az. Csak azt nem értem, miért nézegeti a párom mostanában olyan sokat a banki egyenlegünket…